W. Kovács Ágnes a KIT Hírlevél 2011/42. számában hívta fel a figyelmet az amerikai National Public Radio november 7-i rádióbeszélgetésének átiratára: http://www.npr.org/2011/11/07/142111403/how-does-the-cia-use-social-media.
A dolog maga, a felülről való odafigyelés a közösségi média politikai használatára, egyáltalán nem újdonság, egy ország biztonsága szempontjából nem mindegy ugyanis, hogy a használók milyen céllal osztanak meg egymással információkat, milyen kapcsolati hálót alakítanak ki, milyen csoportokhoz csatlakoznak. A 2008-as amerikai elnökválasztási kampány, vagy a tavalyi hazai parlamenti választások, még inkább az „arab tavasz” ékesen bizonyították a közösségi média hatékonyságát.
A felhasználók pedig rengeteg plusz információval ajándékozzák meg profiljuk kíváncsi látogatóit. Sokan szabadon hozzáférhetővé teszik személyes adataikat (születési adatok, lakcím, e-mail), politikai-vallási nézeteiket, képeiket; politikai tartalmú megjegyzéseket írnak és osztanak meg…
Az egyes országok hírszerző irodái az Open Source Intelligence, vagyis a nyílt forrású információk gyűjtésének alkalmazásával pedig szívesen odafigyelnek ezekre az adatokra (a hírszerzési forrásokról bővebben: http://www.mkih.hu/hivatal_hirszerzes.shtml). A nyílt forrású információgyűjtés során a publikus, elsősorban tömegkommunikációs forrásokból (újságok, rádió- és tévéadások, szabadalmak, publikációk) nyernek adatokat, de a "szürke irodalom" (intézményi tájékoztatók, kéziratok, elemzések, kutatási jelentések) és az internet bárki számára hozzáférhető helyei (Twitter, Facebook, csetszobák, blogok stb.) is nagy szerepet kapnak a munkában (http://www.mkih.hu/osint.shtml).
Mindez nem ismeretlen a klasszikus tévésorozatok nézői előtt sem: látta már valaki Poirot-t vagy Sherlock Holmest újsághirdetéseket olvasni? Egyes részekben a bűnözők – és néha üldözőik is – ezeken keresztül üzentek egymásnak…
És hogy mire (nem) képes egy könyvtáros? A források figyelése, az adatok kiemelése és elemzése olyan szellemi tevékenység, amelyet a könyvtárosok naponta végeznek: információkeresés és –feldolgozás. Gépi segítséggel adatbányászat. A kész adathalmaz megfelelő rendszerezése pedig egy minőségileg más, nemzetbiztonsági szempontból hasznosítható adatbázist hozhat létre.
Az NPR interjúban szereplő könyvtárosok – a CIA alkalmazottai – magukat „Ninja librarians” (Ninja könyvtárosoknak) hívják. Egy másik, kicsit korábban (2011. november 4.) megjelent CBS hírben (http://www.cbsnews.com/8301-205_162-57318372/cia-tracks-global-pulse-on-twitter-facebook/?tag=mncol;txt) egy hasonló csoportról, a magukat „vengeful librarians” (Bosszúálló könyvtárosok) néven nevező csoportról olvashatunk (magyarul http://techline.hu/it/2011/11/5/A_CIA_es_az_FBI_is_figyeli_a_Facebook_es_a__65MK5Y). Ők egy virginiai ipartelep jellegtelen épületében fésülik át az internet szénakazlát, apró információ-tűket keresve… az arabtól a kínai mandarinig minden nyelven.
Tavaly, amikor először beszéltem erről diákjaimnak, többeknek (jellemzően a fiúknak) egyből felcsillant a szeme… hogy a könyvtáros lehet „hős” is? Megbecsült kalandor, nem csak unalmas, szürke egér? Igen, lehet. Azonban, még mielőtt bárki megrohamozná a hírszerzés személyzeti osztályát, nem árt elgondolkodnia saját képességein…
-sr-
